Az Országos Széchényi Könyvtár Alapítása
A könyvtár története
Kronológia
A gyűjtemény legértékesebb darabjai
Az OSZK főigazgatói
Kitüntetett személyek az OSZK történetében
Bibliográfia
Impresszum adatok
Nyitólap

In English

 

 

vissza
BERLÁSZ PIROSKA köszöntése a Széchényi-emlékérem átadása alkalmából
1996. április 29-én

nagyobbanTisztelt Ünnepelt! Kedves Kollégák! Ünneplő Közönség!

1996-ban a Széchényi-emléknapon Berlász Piroskát köszöntöm. Ebben az évben Ő kapta meg a Széchényi-emlékérmet.
Berlász Piroska 1940-ben született. 1946 és 1954 között volt elemi iskolás, 1954-től 1958-ig gimnazista.
1958-tól dolgozik. A könyvtár és magyar szakot esti tagozaton végezte 1962 és 1968 között.
Első munkahelye 1958-tól 1973-ig, tizenöt éven keresztül az Országos Pedagógiai Könyvtár. Második munkahelye 1973-tól 1996-ig az Országos Széchényi Könyvtár. Itt 1973-tól 1982-ig a Gyarapítási Osztályon, 1982-től 1996-ig, 55 éves korában kért nyugdíjazásáig a Színháztörténeti Tárban dolgozott.
A pályaképnek nincsenek külső fogódzói. A mai köszöntés tartalma a munka és a személyiség dicsérete lenne, ha ezt nem tenné oly nehézzé az ünnepelt szemérmes lénye, valamint a köszöntő számára a laudáció oly nehéz és idegen műfaja.
Ezért a továbbiakban főként a Könyvtárról és a Színháztörténeti Tárról szeretnék beszélni, azokról az intézményi, munkahelyi adottságokról és közegről, ahol mi valamennyien Piroskával együtt dolgozunk, ahol kisebb és nagyobb munkálkodásunk integrálódik. Tehát a Nemzeti Könyvtárról, a szolgálat műhelyéről, ahogy ezt a terepet most megnyílt múzeumunk rendezői olyan találóan megnevezték.
A könyvtárban folyó szerteágazó és sokrétű munkáról többé-kevésbé tudunk, de igazán csak a saját munkánkat ismerjük. A XIX. század enciklopédikus ismerete, enciklopédikus ismeretigénye is odavan. A munkaterületek erősen specializálódtak, a gyarapítás, a feldolgozás, a referencia, az állományvédelem, s még folytathatnám a sort, ma több száz ember napi tevékenységén keresztül valósul meg. A munkafolyamatok szétváltak részfeladatok szerint, s ma már csak a Nemzeti Könyvtár működésének egészén keresztül válhatnak a könyvtár kincsei az olvasók, rajtuk keresztül a nemzet kincsévé.
Jó és kivételes helyzet, ha könyvtárunk egy dolgozója pályája során a nagy egész több részletét is megismerheti, a könyvek és egyéb dokumentumok útját a beszerzéstől az olvasóig elkísérheti. Ez Berlász Piroskának megadatott, hisz a pedagógiai szakkönyvtár után a könyvtár méhébe, a gyarapítási osztályra került, majd egy különgyűjteménybe, a Színháztörténeti Tárba.
Megismerkedésünk első perctől a könyvtárhoz kötődött. A Széchényi Könyvtár egyik mecénásának és nagy gyűjtőjének, Jankovich Miklósnak a tevékenységével foglalkozó kötet szerkesztésekor találkoztunk.
A hajdani Színháztörténeti Tárból, a Múzeum utcai épület 2 emeletéről, a Nemzeti Bibliográfiával, a GH-val s még több részleggel közösen lakott rogyadozó felhőkakukkvárból csak lassan igazodtam el a Nemzeti Múzeum gyönyörű klasszicista épületének folyosóin, termeiben, szobáiban és egyéb zugaiban tevékenykedő Széchényi könyvtári belső szakmai műhelyekben. Természetes, hogy legelőbb azokkal az osztályokkal kerültem kapcsolatba, ahová a Színháztörténeti tári feladatok is elvezéreltek. Az első hely a Gyarapítási Osztály volt, Wix Borika, s miután már korábban ismertem, Piroska.
Amikor Pavercsik Ilona átment Borsa Gida osztályára, helyére Berlász Piroskát hívtam el.
Lakva, s több mint egy évtized alatt eltöltött közös hétköznapok után kísérlem meg most itt, sok ember előtt elmondani, mit, kit kaptam igazán Berlász Piroskában.
Egy mértékadó személyiséget.
Mindazt, amit a továbbiakban még elmondok, kósza beszéd ehhez az egyetlen lényegi megállapításhoz képest.

Korábbi kollégáitól elnézést kell kérnem, hogy néhány momentumot kiemelve a továbbiakban az együtt eltöltött évekről beszélek, hisz' innen származik az én tapasztalati anyagom.
Ha lehet azt mondani, Piroska a Színháztörténeti Tár utolsó 10 évének minden nagyobb munkájában részt vett, legyen az a költözködés, berendezkedés a Várban, az olvasótermi kézikönyvtár felállítása, a festménygaléria képeinek tisztogatása, raktárrendezés, kiállítás, tudományos tevékenység és álmok, s a napi munka: gyarapítás, feldolgozás, címleírás, katalógus-szerkesztés, olvasószolgálat, olvasótermi felügyelet, referencia, vagy éppen a raktári szolgálat.
Ezek voltak a munkák, s így nem is külön érdem az elvégzésük. Amit el szeretnék mondani az az, hogy amit ma a Széchényi-emlékéremmel tüntetünk ki az a sokrétű, magas színvonalon végzett munka minősége.
Amikor Berlász Piroska átjött a Színháztörténeti Tárba, nem színháztörténészt, hanem profi könyvtári szakembert kaptam, aki akkor már mint könyvtáros mindent tudott, szakmai felkészültsége horizontális és vertikális OSZK-ismerettel párosult. Erre épült a későbbi évek során az a tevékenység, aminek eredményeit a színháztörténeti kutatás a jövőben nélkülözni nem tudja.
1986-ban, a felköltözést követően a 6. szinti három kiállítóteremben Iskolai, főúri és német színjátszás Magyarországon címmel kiállítást rendeztünk, kevéssé ismert, korábban kiállításon ritkán szereplő dokumentumokból. Az első teremben a XV. század végétől a XVIII. század végéig terjedő időszak latin, német, magyar nyelvű iskolai színjátszásának drámai emlékeit, képi és írásos dokumentumait mutattuk be, nagyrészt azt az anyagot, ami nem a Színháztörténeti Tárban található. A gyűjtés és az elrendezés, koncepció-kialakítás munkáját Piroska végezte. Nem véletlenül. A Régi Nyomtatványok Tárában, a Kézirattárban, a Térképtárban, az Aprónyomtatványtárban és a Nagyállományban fellelhető dokumentumok felkutatásakor pótolhatatlan volt könyvtár- és katalógusismerete, A kiállításhoz katalógus és tárgyleírásokat tartalmazó vezető is született, de sajnos ez akkor nem jelent meg.
Évtizedek óta húzódott a könyvtáron belül a Színháztörténeti Tár irat- és kézirattárának a dolga. 1949-től, az önálló tár megalapításától kezdve folyamatosan gyarapodott az a többszáz folyóméter terjedelmű irat- és kézirattári anyag, ami a színházak államosításakor, intézmények és színházi szervezetek feloszlatásakor, átszervezésekor, egy-egy nagyobb hagyaték bekerülésekor a színlap-, aprónyomtatvány-, szövegkönyv-, fénykép-, díszlet- és jelmezterv gyűjteményrészekre tagolt tárban a Vezetőség döntése előtt – miszerint megengedi az ilyen jellegű anyagok gyűjtését és feldolgozását is – nem tagolódhatott be a gyűjteménybe. A szervezeten belüli gyűjtőköri bővítés engedélyezésén túl ennek a hatalmas anyagnak a kezeléséhez a megfelelő személyi feltételek is hiányoztak.
1983-tól a tár irat- és kézirattárának a felállítását Berlász Piroska végezte. A munka nehezét az jelentette, hogy a birtokunkban levő anyag heterogén, klasszikus levéltári, illetve kézirattári egységeket egyaránt tartalmaz, felépítésének, szerkezetének és feldolgozásának ezért a speciális színháztörténeti szempontokat is érvényesítve kell megfelelnie mind a levéltári, mind a kézirattári gyűjtemények tudományos feldolgozási normáinak. Kiemelt szempont volt a Kézirattár kialakult rendszerének érvényesítése, a két gyűjtemény szinkronitásának megteremtése a feldolgozás vonatkozásában. A felkészülés a Kézirattár munkatársainak a segítségével zajlott. Egy évtized után bejelenthetem, ez a gyűjtemény felállott. A munka eredménye két helyen tekinthető meg: az északi toronyraktár 9. szintjén és a 6. szinti katalógusfolyosón a fiókokban és fondjegyzékekben.
A kézirat- és irattár a 9. szinten a Zeneműtárral közös raktárszint felének egy részén helyezkedik el. A térfél két rövidebb és a hosszanti oldalát U-alakban veszi körül az a polcrendszer, ahol az anyag zöme elhelyezést nyert, néhány polcot igénybe véve a szövegkönyvtári raktárrészből is.
A lehetetlen, térbeli és polcrendszerbeli adottságok ellenére, ami a munka során a falba épült, az rend. Az északi toronyraktár egyik rövidebb oldalán található a feldolgozott Levelestár és Analekta, dobozolva és beszámozva; a hosszanti, hosszú polcrendszeren a feldolgozatlan anyag, dobozolva, numerus currens beszámozva, a katalógusszekrényben rövid leírással; ezt követi a feldolgozott fondok sora, dobozolva, beszámozva, palliumozva, feliratozva, a fondjegyzékekben részletezve – majd az üres dobozok következnek. A félkilóstól a 10–15 kilós színházi kiadási és bevételi főkönyvekig és egyéb nagyméretű kötetes dokumentumokig az állomány használható, azonosítható jellel sorakozik a belső polcokon.
Ami az adottságok között rendezhető, az megtörtént. A dobozok elvágólag állnak, a rájuk ragasztott cédulák egyforma színűek és méretűek, a számokat és a feliratokat Piroska tussal és letraszettel írta. Mániákusán irtotta az idegen anyagokat, legyen az por, szemét, használt papír, göngyöleg, letett holmi, vagy Németh Antalnak, a Nemzeti Színház hajdani igazgatójának, jelentékeny fondképző személynek, a Színháztörténeti Tárban ereklyeként őrzött és hordott fakó köpenye.
Piroska szerint ennek máshol van a helye.
Ez év elején rövid, félórás, 10 perces beszámolókat tartottunk a heti egy napot jelentő kutatási idő felhasználásáról. Ez volt az első alkalom, amikor Berlász Piroskát nyilvánosan szerepelni láttam, hallottam. Kitűnő előadás volt.
A téma a Nemzeti Színház Irattára. A szűk keretek közé szorított beszámoló több éves feldolgozó munka eredményéről tájékoztatott. Arról az irategyüttesről, ami jelenleg a legjelentősebb forrás a Nemzeti Színház kutatásához. A különféle pusztulások után – a Színházban és az Országos Levéltárban – ez maradt meg.
Még 1988-ban jelent meg az OSZK kiadásában az Iratok a Nemzeti Színház történetéhez című kiadvány. Pukánszkyné Kádár Jolán kiadatlan levéltári gyűjtésének fondjegyzéke. Feldolgozta és a bevezetőt írta Berlász Piroska. A munka terjedelme 254+1 sztl oldal, 1050 tétel. A bevezető jegyzetestől 10 lap, a név- és tárgymutató 17 lap, 2 lap a rövidítések jegyzéke.
Tulajdonképpen ez a Pukánszkyné hagyatékát feldolgozó kiadvány járult hozzá ahhoz, hogy ennek a nagy formátumú színháztörténeti kutatónak a nyomdokain haladva a későbbiek során az a több 10.000-nyi nemzeti színházi irat, és más irat is kiváló színvonalú, szakmai feldolgozást kapjon.
A katalógusszerkesztéshez nem sikerült a számítógép szélesebb körű használatának bevezetése. Nem rajta múlt, ma is nagyon sajnálom. De ha az összes utalókarton egyszer elkészül, már most tudható, hogy méterekkel növekszik a cédulaanyag.
Még a köszöntés elején mondtam: Berlász Piroska mértékadó személyiség.
Most mégis el kell mondanom, miért!
Azért, mert hite, tisztasága, hűsége és szerénysége; európai kultúrája, műveltsége, rendszerező elméje és szaktudása; szorgalma és precizitása; de egész exteriőrje is több évtizedes munkálkodása során a Széchényi Könyvtár dignitását, méltóságát emelte.
Munkájának szépsége és értéke jelleméből fakadt.
Az édesapjának, Berlász Jenőnek a lánya.

Örömmel és szeretettel gratulálok!

Belitska-Scholtz Hedvig
vissza