vissza
KERTÉSZ GYULA köszöntése a Széchényi-emlékérem átadása alkalmából
1995.

Tisztelt Ünneplő Munkatársunk, Barátunk!
Tisztelt Ünneplő Közönség, Tisztelt Főigazgató Úr, Kedves Kollégák!

A Széchényi-emléknapon az Országos Széchényi Könyvtár vezetősége minden évben egy olyan könyvtárost tüntet ki Széchényi-emlékéremmel, aki egész életművével, tevékenységével az alapító szelleméhez méltó módon fáradozik a nemzet írásban rögzített szellemi kincsének gyűjtésén, megőrzésén, számbavételén, szolgáltatásán.
Ilyen ember a Széchényi-emlékérem idei kitüntetettje, Dr. Kertész Gyula, a Retrospektív Bibliográfiai Osztály vezetője, a Magyar Könyvészet 1921–1944-es ciklusának szerkesztője, megannyi bibliográfiai vállalkozás alkotója, támogatója, segítője, ha kell kritikusa, szaktanulmányok, vitacikkek szerzője, könyvtáros-nemzedékek bibliográfiai kultúrájának gyarapítója. E helyről hadd köszöntsem elsőként a kitüntetettet úgy is, mint aki immár nyolcadik éve szoros munkakapcsolatban működve vele, hasznosíthatja saját munkájában is Kertész Gyula gazdag könyvtárosi, bibliográfusi, vezetői, és ami talán a legfontosabb, emberi tapasztalatait.
Honnan indult, milyen gyökerekbői eredt ez a szakmai sikerekben bő pálya?
A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-orosz szakán végzett 1957-ben és ezek az évek, sőt ezt megelőzően a Református Kollégiumban és Gimnáziumban eltöltött idő is nagy szerepet játszott későbbi pályaválasztásában. Kisdiák korától szorgos búvára volt a nagy hagyományú debreceni könyvtáraknak, később az akkor már második nemzeti könyvtárban működő KLTE Könyvtár volt szellemi törzshelye, ahol bibliográfiai megalapozottságú szakdolgozatának anyagát gyűjtötte össze Gorkij a debreceni színpadon 1945–1955 között a helyi sajtó tükrében címmel.
A diploma megszerzése után a mélyvízbe ugrott: az akkor létrejött derecskei Járási Könyvtár igazgatója lett és ellátta a hálózati-módszertani könyvtáros feladatkörét is. A szakirodalom mellett a tapasztaltabb kollégáktól tanulta meg a szakmát, és felhasználta az akkori Könyvtártudományi és Módszertani Központ által szervezett tájkonferenciákon hallottakat is, ahol mások mellett Sallai István és Sebestyén Géza is tanítói voltak a különböző szintű szakmai felkészültségű vidéki könyvtárvezetőknek és hálózati, módszertani munkatársaknak. 1960 őszétől a Hajdú–Bihar Megyei Könyvtár módszertanos munkatársa lett, az állománygyarapítás, -apasztás szakterületét gondozta. A községi könyvtárak állományát vizsgálták felül, gyűjtőköri szabályzatokat készítettek és elemeztek, és Kertész Gyula részt vett a falusi könyvtárak állománygyarapításának segítésére készült KMK címjegyzék munkálataiban is, a 4. számú jegyzékben ő állította össze a kézikönyvtári függeléket.
Közben 1961 és 1964 között elvégezte az ELTE kiegészítő könyvtár szakát, szakdolgozata témájául a járási könyvtárak funkciórendszerének, gyűjtőkörének, szervezeti problémáinak és módszertani feladatainak kérdéseit választotta. Kovács Máté professzor javaslatára az ebből készült referátumot az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács is megvitatta, majd a dolgozat tanulmány formájában megjelent a Könyvtártudományi tanulmányok 1968. évi kötetében.
1965-ben kezdődött meg hivatalosan Kertész Gyula oktatói pályája (ugyanis már korában tanított könyvtártant a KMK kihelyezett könyvtárosképző tanfolyamain). A debreceni Tanítóképző Intézet népművelő-könyvtáros szakának lett tanára a könyvismeret-könyvtári tájékoztatás tárgykörében. Legendásan alapos előadó, szemináriumvezető, vizsgáztató volt, könyvtárosok számos nemzedékének szakmai útraindítója. Szigorú követelményeiről ismeri máig is a szakma, nemcsak oktatókónt, hanem bibliográfusként is. De lehet-e másként, mint alaposan, gondosan, minden forrást kézbevéve, mérlegelve bibliográfiát tanítani vagy készíteni? Megszervezte a Könyvtári tájékoztatás című négykötetes tankönyv megírását, az első kötetnek (Általános tájékoztatás) ő volt a szerzője, a további kötetek a szaktájékoztatás tárgyban debreceni és szegedi kollégák munkáját és Kertész Gyula szerkesztői tevékenységét dicsérik. A kilencvenes év elejéig használták a könyvtári tanszékek elfogadott tankönyvként, de egyes fejezeteinél ma sem lehet jobb irodalmat ajánlani a könyvtárszakos hallgatóknak.
Fontos szerep jutott oktatói tevékenységében a helyismereti bibliográfiáknak is. A tudományos diákkör vezetőjeként sok tanítványát ismertette meg a helyismereti munka különböző kérdéseivel. Legjobb hallgatóit bevonta A helyismereti kutatás kézikönyvei című KMK-program munkálataiba, ennek harmadik, bibliográfiai kalauz részéről éppen Kertész Gyula tollából jelent meg a szakirodalomban részletes ismertetés A nagyigényű programból sajnos nem lett kiadvány, néhány elkészült fejezet azonban (az életrajzi lexikonokról, helységnévtárakról) máig felhasználható a tájékoztatók munkájában. A program legfontosabb hozadéka Kertész Gyula pályáján egy műfajtörténeti-kritikai bibiliográfia lett: A magyar sajtó repertóriumainak annotált bibliográfiája, amelynek második, átdolgozott kiadása 1990-ben jelent meg. A mű az önálló, rejtett és kéziratos egyedi repertóriumokat dolgozza fel a kezdetektől 1988-ig közel 900 tételben, és mintaszerű módszertani megoldásaival, részletes ismertetésével, gazdag bibliográfiai apparátusával gyöngyszeme, és ami fontosabb, napi munkaeszközként alkotórésze a könyvtárak bibliográfiai segédkönyvgyűjteményének. Ez a munka volt az alapja később megvédett bölcsészdoktori disszertációjának is.
Kertész Gyula szakmai pályája 1977-től új helyen, az Állami Gorkij Könyvtárban, a mai Országos Idegennyelvű Könyvtárban folytatódott, ahol először osztályvezetőként, majd főosztályvezetőként fő feladata az igazgatók szakmai segítése, egyes ügykörökben általános helyettesítése volt. Ő készítette elő a könyvtár feladatrendszerének, gyűjtőkörének és szervezeti keretének átalakítását – ekkor lett a könyvtár országos feladatkörű tudományos könyvtárként a nemzetiségi alapkönyvtárak koordinációs központja. Az új szervezetben az állománygyarapítás, a feldolgozás, a nemzetiségi koordinációs és módszertani munka irányítását kapta feladatul főosztályvezetőként, így részt vehetett a nemzetiségi kutatás és dokumentáció alapjainak lerakásában is, egyebek között azzal a bibliográfiai szemlével, amely egyik forrása lett a Cholnoky Győző és Futala Tibor szerzőtársakkal a Könyvtári Figyelőben nemrég publikált Nemzetiségi bibliográfia és dokumentáció hazánkban a kezdetektől napjainkig c. tanulmánynak.
1969 és 1977 között a Könyvtári Figyelő szerkesztőbizottságának tagja volt. Ebben az időben is számos tanulmánya, cikke, recenziója jelent meg, csak szemelgetve belőlük: a bibliográfiák készítésének elméleti és módszertani kérdéseiről, az Állami Gorkij Könyvtár gyűjtőkörének fejlődéséről és problémáiról, a regionális bibliográfiák elméleti-terminológiai kérdéseiről, a falu- és városbibliográfiák készítéséről és még sok más kérdésről – de mint visszaemlékezik erre az időre az OSZK Híradóban Batári Gyula kérdéseire adott interjújában – egyéni hobbijára, magára a bibliográfiai munkára nem maradt ideje és energiája. Ezért pályázott el egy nagyobb intézménybe, de szűkebb munkaterületre.
Ez az intézmény az Országos Széchényi Könyvtár volt, ahol 1985 februárjától, tehát immár tizedik éve főmunkatársként, majd osztályvezetőként – mindvégig a Retrospektív Bibliográfiai Osztály keretében – kapcsolódott be az utóbbi időszak legnagyobb hazai bibliográfiai vállalkozásának, a retrospektív nemzeti bibliográfia két világháború közötti ciklusának szerkesztésébe. Komjáthy Miklósné társaként, majd utódjaként a harmadik kötet társszerkesztője, a negyedik és ötödik kötet szerkesztője volt és múlhatatlan érdemei vannak abban, hogy e nagyigényű könyvészet alapköteteinek kiadása időben és az elvárt magas színvonalon befejeződött. 1994-ben Komjáthy Miklósné és Kertész Gyula e munkájukért együtt vehették át a legmagasabb könyvtári kitüntetést, a Szinnyei József-díjat. Az elkerülhetetlen nyomdai számítógépes változások már az utolsó szöveges kötet szerkesztésénél, előállításánál éreztették hatásukat, az új kihívásoknak azonban a Kertész Gyula által igényes következetességgel vezetett Retrospektív Bibliográfiai Osztály igyekszik minden szempontból megfelelni. Az osztályon a sok-sok éve, sőt évtizede itt dolgozó törzstagok, Froemel Károlyné, Vágó Magdolna, Kiss Csabáné mellett meghatározó szerepet tölt be a később jött és utódként felkészített, majd kiválasztott Kégli Ferenc. Az osztály előtt áll még a legnehezebb zárókötetek elkészítése: a pótlások és javítások (ezt terjedelme és jelentősége miatt külön kötetben adják ki saját számítógépes szedésben), valamint az 1–7. kötet és a pótlások összesített betűrendes mutatója mintegy 400.000 mutatótétellel: méltó feladat egy életmű lezárásához.
De a most 60 éves Kertész Gyula még közre fogja adni a harmadik kötetből terjedelmi okok miatt kimaradt alsó- és középfokú iskolai tankönyvek bibliográfiáját az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeummal közösen, be fogja fejezni a korszak külföldi hungarikumainak feldolgozását – mint a Retrospektív Bibliográfiai Osztály soron következő feladatát – előkészítő munkálatokat, részt fog venni az egyes szakterületek bibliográfiai bevezetőivel kapcsolatos, az Olvasószolgálati és Tájékoztató Főosztályon tervezett program szakmai és szervezési megvalósításában, folytatni fogja a máris nagy feltűnést keltett Alföld bibliográfiai kalauzzal kapcsolatos munkálatokat, továbbra is tanácsokat fog adni helyismereti, sajtóbibliográfiai műveket, repertóriumokat készítő könyvtárosoknak, tanulmányokat, cikkeket fog írni, részt vesz a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtörténeti és Bibliográfiai Munkabizottságának tevékenységében, és bizonyos vagyok benne, hogy még más, saját bibliográfiai terveket is fontolgat.
Kedves Gyula, magam, a munkáddal szoros kapcsolatban álló Olvasószolgálati és Tájékoztató Főosztály munkatársai és a Téged ismerő és becsülő valamennyi OSZK-s kolléga nevében szeretnék további bibliográfiai tevékenységedhez - mivel a bibliográfia immár nem magányos tevékenység - méltó társakat, nem olcsó dolog lévén megfelelő anyagi feltételeket kívánni, de legfőképpen alkotókedvet és jó egészséget. Sok okos bibliográfiát még Neked és mindannyiunknak!

Ottovay László
vissza