vissza
WOJTILLA GYULÁNÉ SALGÓ ÁGNES köszöntése a Széchényi-emlékérem átadása alkalmából
2007. április 27-én

Tisztelt Kitüntetett! Tisztelt Ünneplő Közönség!

18 évvel ezelőtt, 1989-ben került sor először a Széchényi-emlékérem átadására. Az alapító születésének 235. évfordulóján hagyományt teremtett az akkori főigazgató, Juhász Gyula. Az általa alapított és Osváth Mária éremművész által készített emlékérmet kapja évente a könyvtárért végzett munka elismeréseként az arra leginkább érdemessé vált dolgozó. A legelső jutalmazott Soltész Zoltánné, a Régi Nyomtatványok Tára vezetője volt 1989-ben. Érdemeit, munkáját Salgó Ágnes méltatta 18 éve. Ma az akkori köszöntőt köszönthetjük, ő a kitüntetett.
Az első, hagyományteremtő emléknapnak Révai Miklóstól származó idézet volt a mottója, hangozzék el újra ez a mottó:
„S míg magyar áll és míg magyar él csak emitt eme földön, Széchényi neve élni fog addig.”
Ehhez járul hozzá az emlékérem adományozása éppúgy, mint a jutalmazott munkássága is.
Ágnes felnőtt életének első pillanataitól már kapcsolatba került a nemzeti könyvtárral, egyetemi előfelvételisként gyakornoki állást kapott a Hírlaptárban. A ma már ismeretlen előfelvételi év letelte után megkezdte tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának latin-könyvtár, majd külön engedéllyel, harmadik szakként, a görög nyelv és irodalom szakán is. Könyvtár szakon a negyedik évtől RMK-könyvművészet-ősnyomtatványok stúdiumra szakosodott. Tanult közben franciául, újgörögül, németből nyelvvizsgát tett.
Diplomáját megszerezve visszajött dolgozni a Széchényi Könyvtárba, az akkori I. Főosztályra, a Katalogizáló Osztályra. Előbb a külföldi „futószalagon” címleíró, majd a régi anyag feldolgozója lett. Lelkiismeretesen, igényesen végzett munkája eredményeként revizori és csoportvezetői teendőkkel bízták meg. 1977-ben átkérte magát a Régi Nyomtatványok Tárába, hogy latin és görög nyelvtudását az ott levő klasszikus auktorok kiadásainak feldolgozásával kamatoztathassa. Így átkerült a II. Főosztályra, tudományos munkatárs lett. Három évet töltött családjával Indiában, ahová szolgálati útjára kísérte el férjét. Közben görög filológiából doktorált; munkájával Keresztury-pályázatot nyert; Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült, majd 1990-ben a Régi Nyomtatványok Tára osztályvezetőjévé nevezték ki.
„Jaj annak a könyvtárnak, amelynek tisztviselői tudósok, de még jajabb annak, ahol a tisztviselők nem tudósok” – mondja Dávid Antal egyetemi tanár, könyvtáros kerek hetven évvel ezelőtt elhangzott beszédében.
Ágnes vezetőként az elméletnek és a gyakorlatnak egyaránt eleget tesz munkájával. Kutat, publikál, kiállítást rendez, előadást tart, tanít, osztályt vezet. Tárba kerülésétől, 1977-től kezdve részt vett az 1990-ben megjelent antikvakatalógus szerkesztésében. Igen nagy munkával készítette el a katalógus névmutatóját. Ez a katalógus nélkülözhetetlen munkaeszköze a szakma napi munkájának, online változatát is rendkívül sokan használják. Külföldi könyvtárakban, Prágában, Lipcsében, Varsóban hungarikumokat kutatott és talált számos eddig ismeretlen RMK-művet. Publikációi jelennek meg. Jegyzetekkel, kísérő tanulmánnyal ellátott fordításokat készít ókori szerzőktől, főképp Plutarkhosztól. Ezen munkák egyike kötelező irodalma a történelem szakos hallgatóknak. Hasonmás kiadások szerkesztője. Keze alól került ki többek között a Wesselényi összeesküvésről, majd a Drakula vajdáról szóló 1485-ös lübecki ősnyomtatvány hasonmás kiadása, a műről szóló tanulmányával együtt. Nagy műveltségű könyvtáros. Szerteágazó érdeklődése vallástörténeti és filozófiai területekre éppúgy kiterjed, mint az adott korszak földrajzi irodalmára is. XVI-XVII. századi hungarika kutatást folytat, előadást tart a görög irodalom XVI. századi magyarországi utóéletéről és a régi könyvek számítógépes feldolgozásának problémáiról is.
Tagja az Ókortudományi Társaságnak és az MTA Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Kutatócsoportjának is. Számos kiállítás rendezésében vett, vesz részt. Talán legkedvesebb gyűjteményrésze, az Apponyi-gyűjtemény gazdájaként emlékülést és kiállítást szervezett Apponyi Sándor születésének 150. évfordulójára „Magyarország és Európa az Apponyi gyűjtemény tükrében” címmel. Emlékkötetet szerkesztett a kiállításhoz, tanulmányával gazdagítva azt. Részt vett a Honterus-kiállítás létrehozatalában, az emlékkönyv szerkesztésében és a „Cimélia. Az Országos Széchényi Könyvtár középkori kincsei” c. kiállítás katalógusának elkészítésében is.
Mindemellett végzi az osztálymunka különböző feladatait. Tájékoztat szóban, írásban magyar és idegen nyelven. Fogadja az Apponyi-teremben az ideérkező illusztris vendégeket. Rögtönzött, alkalmi kiállításokat rendez a világ legkülönbözőbb pontjáról érkező különböző rangú és érdeklődésű látogatóknak. Vendége volt az UNESCO igazgatóhelyettese éppúgy, mint a thaiföldi trónörökös hercegnő, a finn köztársasági elnök asszony férje és a kínai kulturális miniszterhelyettes. Járt nála a török, ír, portugál miniszter is. S újból Dávid Antalt idézem: „A könyvtárosnak bírnia kell a nyelvek adományát.” Ágnes angolul – indiai tartózkodása hatására is –, németül egyaránt tárgyal, ír, öregbítve a könyvtár jó hírnevét.
Kiveszi részét a régi könyvek gépi feldolgozási szabályainak kidolgozásában. Legfontosabb feladata a rábízott állomány védelme, gyarapítása, feltárása. Nagy szakértelemmel és elkötelezettséggel végzi a tár gyűjteményeinek gyarapítását. Részt vett az államosított, az úgynevezett KEO-s könyvanyag ellenőrzésében, unikális ritkaságra bukkanva a kidobásra ítélt töredékek között is. Az árveréséken felbukkanó RMK-k, antikvák, ősnyomtatványok, Apponyi-hungarikumok védését-vételét alapos elemzéssel, a könyvek ellenőrzésével, vizsgálatával készíti elő.
Az új kulturális törvény életbe lépése után évekig harcolt elszántan – a társintézmények támogatását is élvezve – a védés könyvtári értelmezésének elfogadtatásáért. Végül, hét év után, rendeletben sikerült rögzíteni a fennmaradást biztosító, elfogadható védési megoldást. Részt vett az Európai Uniós csatlakozás kapcsán szervezett holland tárgyalássorozaton a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban, amelyen a védés európai gyakorlatára tekinthettünk rá.
Elkötelezett, komoly, igazi gazdája a rábízott páratlan szépségű gyűjteménynek. Erejét, idejét nem kímélve tesz meg minden tőle telhetőt annak gazdagításáért. Az elmúlt hetekben, a mostani elkeseredésre is alapot adó gazdasági helyzetben szerzett meg egy többmilliós értékű, hiányzó, 1485-ben kiadott Michael de Hungaria-kiadványt egy antikváriumtól úgy, hogy még a pénz előteremtése is hatalmas munkával járt. Munkatársaival együtt gondosan listázták az 1481 cserére kiválogatott államosított könyvet, miközben majd két évig húzódó egyeztető tárgyalásokat folytatott a csere lebonyolítása érdekében. De a hiányzó, nagy értékű ritkaság megvan!
Határozott vezető, igényes, következetes magával és munkatársaival szemben egyaránt. Neve a szakmában fogalommá vált. Személye a felsorolt jelzőkkel mindenki számára azonosítható.
Köszönjük a példát, és szívből gratulálunk a megérdemelt kitüntetéshez!

Tóth Józsefné Korompay Borbála
vissza