vissza
SOLTÉSZ ZOLTÁNNÉ köszöntése a Széchényi-emlékérem átadása alkalmából
1989. április 29-én

Négy és fél évtizedes munka elismerését jelenti a Széchényi-emlékérem átadása Soltész Zoltánnénak, a Régi Nyomtatványok Tára vezetőjének. Vészterhes időben, 1944-ben kezdett dolgozni könyvtárunkban, s 1951-ben lett a Régi Nyomtatványok Tárának munkatársa. Kezdettől fogva különösen vonzotta a 15-16. századi könyvkultúra, a könyvművészet és a nyomdászattörténet. 1958-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, művészettörténet szakon szerzett diplomát és doktorátust. Hamarosan nagy munkába fogtak Sajó Gézával, a tár akkori vezetőjével; megkezdték az ötvenhat magyar könyvtár hétezer ősnyomtatványának leírását tartalmazó katalógus összeállítását. 1962-ben, Sajó Géza külföldre távozása után, Soltész Zoltánnét bízták meg a tár vezetésével, s egyben rá hárult az ősnyomtatvány-katalógus hátralevő munkálatainak elvégzése is. A nemzetközileg fontos munka 1970-ben jelent meg az ő előszavával, a magyar könyvkiadás kezdeteit, a hazai ősnyomtatvány-gyűjteményeket, -ritkaságokat ismertető angol nyelvű tanulmánnyal. De nem ez volt első publikációja. Már 1961-ben megjelentetett egy könyvet, a 16. század magyarországi könyvgrafikáinak összefoglaló számbavételét. 1966-ban a „Biblia pauperum” ; hasonmás kiadásához írt előszót, majd Radocsay Dénessel közreadták a Magyarországon őrzött francia és németalföldi miniatúrák feldolgozását és leíró katalógusát.
A nagyközönség Soltész Zoltánné nevét főleg a szép hasonmás kiadásokhoz mellékelt tanulmányok írójaként ismeri, hiszen megtalálhatja munkáit a Budai Krónika, a Mátyás-graduále, a Flamand hóráskönyv, a Flamand kalendárium és a Thuróczy-krónika hasonmás kiadásaiban egyaránt.
Nyomdatörténeti, valamint ritkaságokat feltáró publikációinak száma, hozzávéve az előadásokat is, megközelíti a százat. Rendszeresen publikál mind a magyar szakfolyóiratokban, mind külföldön.
Határainkon túl is több könyvtárban folytatott kutató tevékenységet. Említést érdemel egyebek között 196l-es németországi útja, amikor három hónapig a Deutsche Staatsbibliothek vendégkönyvtárosaként résztvett a Gesamtkatalog der Wiegendrucke szerkesztési munkálataiban. A hetvenes évek elején stockholmi kutatásai során sikerült több, addig ismeretlen hungarika dokumentumra bukkannia. Az 1980-as belgiumi útját követően pedig javaslatot tett az ún. Leuven-i kódex cseréjére, amelyben – tudvalevőleg – az Ómagyar Mária-siralom található. Ezt a kódexet több évtizede próbálta hazánk megszerezni, de sikertelenül. Soltész Zoltánnéra hárult a feladat, hogy kiválogassa a vezetése alatt álló tár anyagából azokat a flamand ősnyomtatványokat, amelyekért cserébe – hosszas egyezkedés után – végül 1982-ben Magyarországra, az OSZK Kézirattárába kerülhetett az első lírai nyelvemlékünket tartalmazó kicsiny kódex.
Igen nagy odaadással vett részt Soltész Zoltánné a külföldi magyar kiállítások rendezésében is (Lipcse, London, Schallaburg), s mindig támogatta a hazaiakat is. Az állományvédelmi szempontokról sem feledkezett meg. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem azt a fáradhatatlan buzgalmat, amelyet állományunk megfelelő elhelyezéséért, a raktárak légkondícionálásáért fejtett ki. Jelenleg a csaknem 15 ezer művet tartalmazó 16. századi, ún. antiqua anyag nyomtatott katalógusának munkálatait irányítja és végzi.
Most, e szép ünnepség alkalmából, csak azt kívánhatjuk, hogy e munka végeztével továbbra is jó egészségben és jókedvvel működjék közre újabb hasonmás művek kiadásában, illetve folytathassa könyvtörténeti kutatásait.
A kitüntetéshez szívből gratulálunk!

Wojtilla Gyuláné Salgó Ágnes
vissza