Az Országos Széchényi Könyvtár Alapítása
A könyvtár története
Kronológia
A gyűjtemény legértékesebb darabjai
Az OSZK főigazgatói
Kitüntetett személyek az OSZK történetében
Bibliográfia
Impresszum adatok
Nyitólap

In English

 

 

vissza
TÓTH LAJOS köszöntése a Széchényi-emlékérem átadása alkalmából
1990. április 29-én

nagyobbanTekintetes és Nagyságos gróf Széchényi Ferenc könyvtárát 188 éve a honnak szentelte (patriae sacrata mint a latin nyelvű okirat fogalmazott). Ha fia szólását kölcsönözhetjük: szándéka a „kiművelt emberfők” sokasítása volt.
Gondolta-e a gróf úr, hogy a könyvtár és a történelem eseményekben és sorsokban egyaránt úgy összefonódik? Hogy a friss nemzeti múzeumi épület körül ’48 március 27-től kezdve nap mint nap gyakorlatozik a nemzetőrség? Hogy ’49 július 20-án a gyűjteményeket megtekinti Paszkevics herceg, az orosz seregek főparancsnoka, hogy pár nap múlva a főlépcső falánál állítólagos kémet végeznek ki a császáriak? Hogy száz évet ugorva az idők tengerén megannyi értelmiségi, a megtiport magyar középosztály jelesei keresnek búvóhelyet falai közt? Hogy az ötvenhatos kataklizma után ez hatványozottan ismétlődik?
1963-ban a Hírlaptár zöldfülű raktárosaként ismertem meg M. I.-t, az ügyvédet, aki ott talált munkát s hallgatóságot - bennünk - magának. A börtönről mesélt, meg az emberi összetartás élményéről, hogyan szervezték a láger „TIT”-programját, hogyan szerepeltek nap mint nap más előadók, egymás képzésére, a tudás erkölcsi-intellektuális fényét terjesztendő. Mostanában tudtam csak meg, hogy a mesélőt az alig korábban szabadult, s idekerült Tóth Lajos segítette a könyvtárba. Azt hiszem, Lajos mindig így, derűs csenddel, nem hivalkodva, hanem a jó szándék telibe találó pontosságával tette azt, amit helyesnek tartott.
Olyan férfiúként, aki ismerte a szárnyalás halántékszorító élvezetét, de ismerte az igazságtalanság keserű és dohos végtelenségét is, s aki lényéből fakadó goethei derűvel képes az élet apró örömeit állapotként felfogni, s ebből környezetére sugározni.
Tóth Lajos a világválság időszakában született, a front- és rendszerváltás évében érett hirtelen-gyorsan igazságkeresővé, a diktatúrák tudatos ellenfelévé. Ott volt a Tolna megyei kisgazda ifjúsági mozgalomban. Ott volt 56-ban a szekszárdi Nemzeti Bizottság elnökségében fiatal ügyvédként. ’57 júniusában 8 évre ítélték - 61-ben szabadul, hányódik, súlyos betegségből kezelik. Éppen 28 éve került a könyvtár kötelékébe.
A kötelespéldány-szolgálat e nemzedéknyi időszakban nagyot nyert a lényegi precizitásra törekvő jogászembertől. Közel húsz éve irányítója a területnek. Érdemes egy hosszú lélegzetvétel erejéig visszatekinteni a kötetespéldányok múltjára.
Jó négyszáz éve a francia abszolút monarchia rendelte el e szolgáltatást, nyilvánvaló biztonsági célzattal, azután a fény évszázadaként jegyzett XVIII. században már inkább a tudományos célzat dominált, így kapott a Nagyszombatról Pestre került egyetemi könyvtár is. A Széchényi alapította bibliotéka már 1804-től helytartótanácsi rendelettel részesült e fontos lehetőségből. Mióta van, azóta problémás is, 1807-től kezdve napjainkig szinte nem telik el évtized, hogy az államigazgatásnak ne lenne dolga a beszolgáltatás biztosításával, másrészt megfelelő aktualizálásával. Tóth Lajosnak meghatározó része volt az 1977-es jogszabály-módosításban, az 1986-os új jogszabály kialakításában. Előbbi egyben az országos elosztás kiterjesztését, utóbbi az új, nem hagyományos dokumentumok gyűjtését célozta. A szándék azonban nem kellően lett államigazgatási szankcionális eszközökkel alátámasztva. Ha segít is a gondosan összeállított útmutató, ha serkentőleg hat is az időszakos nyomdaellenőrzés, valójában a szolgáltatás megbízható rutinja nem biztosított. Ennek a becslés szerint 10-15 milliós éves értéket jelentő áradatnak a szervezése a napi gondokkal való együttélést, egyfajta könyvtári „muszáj-herkulességet” igényel. Férfiembert a javából.
Ilyen java férfiember, mondhatnám törzsfőnök Tóth Lajos könyvtárunk más dolgaiban is. Legyen szó munkaügyi vitáról, lakástámogatás elosztásáról, szakszervezeti tisztújításról, itt is, ott is kell a higgadt, lényegretörő Tóth Lajos-i álláspont. Viszonyítási pontként sokaknak.
Mint ahogy biztos pontja lehet gyermekei – Ágnes, Péter és Zoltán –, meg Éva asszony életének is.
1989. október 23-án Lajos volt Szekszárd ünnepi szónoka. Ott van a Történelmi Igazságtétel Bizottságban. Öröm lehet számunkra, a Tekintetes Gróf Úr Könyvtára számára meg jókor született jóvátétel, hogy Dr. Tóth Lajos kapja 1990-ben a Széchényi-emlékérmet.
Gratuláljunk Neki, s kívánjunk mindmagunknak még sok közös és termékeny évet!

Sonnevend Péter
vissza