vissza
UNGVÁRY RUDOLF köszöntése a Széchényi-emlékérem átadása alkalmából
1998. április 29-én

Tisztelt Ungváry Úr! Kedves Rudi!
Tisztelt Egybegyűltek, Igazgatóság és Kollégák!

Tíz esztendővel ezelőtt határozott úgy az Országos Széchényi Könyvtár akkori vezetősége, hogy alapítónk, gróf Széchényi Ferenc emléke tiszteletére születésnapja évfordulóján intézményi ünnepséget szervez. A mai nap tehát elsősorban arra szolgál, hogy Széchenyi Ferenc emléke előtt hajtsunk fejet.
Ugyanakkor – tehát tíz esztendővel ezelőtt – határozott úgy Juhász Gyula főigazgató, hogy ezen a napon kerüljön átadásra az Alapítónkról elnevezett Széchényi Ferenc-díj a könyvtár egyik, kiváló eredményeket felmutató munkatársa részére. A sorban tizedik az ez évben kitüntetett Ungváry Rudolf, a Fejlesztési Osztály munkatársa.
Mára már a Nemzeti Könyvtár mind kiterjedésében, mind létszámában rendkívül nagy, tájékozódásunk ezért is korlátozott. Lehet, hogy ezért a jelenlévők közül sokan Ungváry Rudolf nevéhez csak a lépcsőkön, folyosókon száguldó, valamilyen feltűnő színű ruhadarabot viselő alak asszociálódik, lehet, hogy sokan csak irodalmi, vagy szakirodalmi tevékenységét ismerik, és maguk sem tudják, hogy az általuk ismert név kollégájuk nevét takarja. Ungváry Rudolf ugyanis az OSZK életében nem közszereplő, a díjat a Könyvtárért, a Könyvtár érdekében végzett szakmai munkájával érdemelte ki.
Ki is tehát kitüntetett kollégánk, Ungváry Rudolf?
Végzettségére nézve gépészmérnök. Volt internált is, vasesztergályos is; később üzemmérnök mint varrógép-konstruktőr. 1966-tól, német szakfordítói tevékenysége kapcsán kezdett el az információs nyelvek elméletével foglalkozni. A Kohó- és Gépipari Tudományos és Műszaki Tájékoztató Intézet munkatársából lett 18 évvel ezelőtt az OSZK munkatársa, három évig a KMK Módszertani Osztályán, 1983-tól pedig az OSZK Fejlesztési Osztályán. Munkaköre az információkereső nyelvi szótárak kialakítása, rendszerelemzés, rendszertervezés. Vezetésével ill. gondozásában számos tezaurusz, tárgyszórendszer készült mind könyvtárunkon belül, mind szerte az országban. Részt vett az NPA-fejlesztésekben, az NPA munkatársával együttműködve elkészítette az OSZTAURUSZ-t. Tervezése alapján készült el a máig is modellként érvényes TUDOR bibliográfiai információkereső rendszer. 1985-88 között elkészítette az OSZK könyvtártechnológiai információs rendszeréhez kapcsolódó adatfelmérést; jelenleg pedig a könyvtár „Munkafolyamat-tervező Bizottság”-ának aktív tagja. Tanfolyamokon és egyetemi szintű képzésben szerepelt oktatóként, 1985-ben megrendezte az első mikroszámítógépes könyvtári konferenciát; a tezauruszok mellett számos szakkönyvet és szakcikket is publikált. A Nemzetközi Osztályozási Társaságnak 1986-tól, a Nemzetközi Ismeretszerzési Társaság Elnökségének 1992-től tagja. S mindezek közben – koncentrált időbeosztással – részt vett a demokratikus ellenzéki mozgalmakban, alapító tagja és sokáig tevékeny részese a Történelmi Igazságtétel Bizottságának. Az Ő nevéhez is kapcsolódik például az 1989-es újratemetés rendezése és a Jovánovics György által alkotott 1956-os síremlék létrehozása a Rákoskeresztúri Köztemetőben. Közíróként részt vesz az utóbbi tíz év társadalmi vitáiban, mindig a tolerancia jegyében, a demokratikus és liberális gondolkodás képviselőjeként. 1985 óta az Örley István Írói Kör tagja. Novellái hetilapokban, folyóiratokban ill. gyűjteményes kötetekben jelennek meg. Ír szépirodalmi műveket, történelmi tárgyú forgatókönyvet és visszaemlékezésszerű dokumentumriportban hitelesen mutatja be az 1956-os miskolci forradalmat. Mintha mindez nem lenne elég: Ungváry Rudolfot először filmszereplőként láttam a 70-es években. Amikor a FECS munkatársa lett, éppen rajzai jelentek meg az ÉS-ben!
Ungváry tevékenységeit még tovább is lehetne sorolni, de itt álljunk meg inkább és azt nézzük meg, hogy e napjainkra már kiveszőfélben lévő emberfajta – már ami a széles körű érdeklődést illeti – egyik egyede mitől lehet a Nemzeti Könyvtár Széchényi-díjasa? Melyek azok a tulajdonságok, amelyekre alapozva munkájának eredményei hasznosak az OSZK, ill. a könyvtár-szakma számára?
Tizenötévi együttműködésünk alapján a Kitüntetett főbb jellemzőit az alábbiakban tudom összefoglalni:
– tág körű érdeklődés a szellem dolgai iránt,
– szorgalom,
– következetesség,
– tanulás a tudás, tudások megszerzése érdekében,
– a begyűjtött anyag feldolgozása, elemzése, azaz megértése,
– lenyűgöző íráskészség,
– eredményorientáltság.
Más megközelítésben: jellemzője a REND-re való törekvés oly módon, hogy minden témát elemezve, tipizálva és gyakran új rendbe állítva tárjon fel mind a maga, mind a szélesen értelmezett környezete számára. Ugyanakkor, amikor közleményeiben, előadásaiban, vagy „csak” szakmai belső anyagként készített munkaanyagaiban feltárja az általa felépített REND-et, demokratikus alkata okán várja és kihívja az ellenérveket, vitákat, hogy a jóra, a jobbra való törekvés szándékával tökéletesíthesse választott témáit. A választott témakör egyike a könyvtárügy, ezen belül a könyvtártechnológia és a fogalmi és osztályozórendszerek.
A mai napon tehát a Széchényi Ferenc-díjat egy olyan munkatárs veheti át, aki nem a „belterjes” könyvtár-szakma képviselője. Kívülről – más megközelítések képviselőjeként – munkálkodik a Könyvtárban. Munkája, tevékenysége új szemlélettel gazdagítja tudásunkat, gyakorlatunkat.
Alapítónk, gróf Széchényi Ferenc nem volt könyvtárnok. Széles körű érdeklődésének – és természetesen anyagi lehetőségeinek – köszönhetően hatalmas könyv- és kéziratgyűjtemény tulajdonosa lett. Könyvtárunk alapját képezi ez a gyűjtemény. Széchényi Ferenc felismerte: a gyűjtemény csak rendezett állapotában könyvtár – azaz csak így tehető közértékké. Az, hogy a gyűjteményről nyomtatott katalógust jelentetett meg az alapítással egyidőben, és rendelkezett a gyarapodás rendszeres megjelentetéséről is – és mindezt közel 200 évvel ezelőtt szabályozta! – legalább olyan értékkel bír, mint könyvgyűjteményének átadása a haza javára.
Ungváry Rudolfot a REND-re való törekvése rokonítja az Alapítóval. A mai viszonyok között a könyvtár „rendezése” új eljárásokat, új feltárási szempontokat, modern eszközöket, korszerű technológiát követel meg. Ungváry a szempontrendszerek kidolgozásában, a hagyományos eljárások és az informatika lehetőségeinek összekapcsolásában rendkívül szívós munkával kísérli meg a legésszerűbb modellek felállítását – mindezt az OSZK és munkatársai érdekében.
Végezetül engedtessék meg a szószólónak némi szubjektivitás: Ungváry nemcsak jó szakember, nemcsak kiművelt emberfő, hanem segítőkész, megértő, kedves kolléga és türelmes szobatárs is.

Köszönet mindezért!

Szűcs Jenőné
vissza