Az Országos Széchényi Könyvtár Alapítása
A könyvtár története
Kronológia
A gyűjtemény legértékesebb darabjai
Az OSZK főigazgatói
Kitüntetett személyek az OSZK történetében
Bibliográfia
Impresszum adatok
Nyitólap

In English

 

 

vissza
VÁSÁRHELYI JUDIT köszöntése a Széchényi-emlékérem átadása alkalmából
1999. április 29-én
nagyobban

Pojjákné Vásárhelyi Judit 1973 óta dolgozik az Országos Széchényi Könyvtárban. Talán most nem udvariatlanság megállapítani, hogy ez bizony több, mint egy emberöltő. Bármilyen fiatal is tehát a Széchényi-díj várományosa, mégis igen hosszú ideje szolgálja hűséggel, szerénységgel, szorgalommal, okossággal a Nemzeti Könyvtár, szűkebben véve a nemzeti retrospektív bibliográfia ügyét.
Helyes rendelése az a Könyvtár Vezetésének, hogy évről-évre ünnepi külsőségek mellett Széchényi-díjjal tünteti ki egy-egy arra érdemesnek íték munkatársát. Helyes rendelés az is, hogy ilyenkor elhangzik a kitüntetett laudációja, hiszen az ilyen laudáció minden látszat ellenére elsősorban magának az ünnepnek szól, alkalom arra, hogy megálljunk egy-egy pillanatra az életben, hálaadással és örvendezve vegyük számba feladatainkat és elvégzett munkáinkat. Másodsorban szól a laudáció a könyvtárnak, amely alkotási lehetőséget és kenyeret ad mindnyájunknak, és legfeljebb, ha harmadsorban szól a köszöntöttnek.
Nagyon megkönnyíti viszont a laudator feladatát, ha a köszöntendő személy valóban méltó a dicséretre, és dicsérete által a Széchényi Könyvtár neve válik fényesebbé, tündöklik még jobban.
Pojjákné Vásárhelyi Judit pedig ilyen jelölt. Nem akarom itt most munkásságát részletesen ismertetni, inkább a XVII. századi fejedelmi tükrökről veszek példát, és nem annyira a személyét dicsérem, hanem inkább azokat a tulajdonságokat, amelyeket a huszonöt éven keresztül együtt végzett munka során ismertem meg benne, azaz – XVII. századi nyelven szólva – beszélek az ő jóságos cselekedeteiről, vagyis azokról a virtusairól, amelyeket a bevezető mondatban már fel is soroltam.
Először is dicsérem benne a fidelitast, azaz a hűséget. Anyagilag előnyösebb, vagy simább karriert ígérő lehetőségek nem szakították el a könyvtártól, pedig tanított az ELTE-n is, és hívták a miénknél jobban fizető külföldi könyvtárak is.
Másodszor dicsérem benne a humilitást. Az alázatosságot és szerénységet. A Petrik-féle bibliográfia XVIII. századi pótköteteinek anyaggyűjtését vezette kezdő kutatóként hosszú éveken át. Szervezte és ellenőrizte a hazai és külföldi könyvtárakban készült hosszú listákat kiértékelő kollégák munkáját. Aztán, mikor másféle kötelességek és örömök hívták, másnak adta át a gyűjtőmunka továbbvitelét és befejezését, s így másnak jutott a vetés aratása is, a kötetek kiadásának hálásabb feladata.
Harmadszor dicsérem benne a diligentiát, azaz a szorgalmat. Ha az előbbi bibliográfusi erény, akkor ez kétszeresen az. Sohasem elégedett meg már vezetőként sem csupán az irányítással, ami egyébként magában is éppen elég feladatot ad, hanem részt vállalt és részt vállal a mindennapok apró munkáiban is. Bár a Régi Magyarországi Nyomtatványok III szerkesztését, előbb méltatott szerénységével ugyancsak másnak engedte át, annál nagyobb lendülettel dolgozott elkészítésében. És nemcsak a munka élvezetes részét jelentő tételírást végezte magas színvonalon, hanem az unalmas és fárasztó apróságokból, mint például a címek összeolvasása, mutatók készítése és hasonlók, egyenlő mértékben vette ki a részét, mint beosztott munkatársai. Mindezt az irányítás és egyéb magára vállalt feladatok mellett. – Ez már új jóságos cselekedethez vezeti át a laudatort.
Negyedszer dicsérem a jó gubernatiót, azaz a jó gondviselést. Ezt pedig két részre osztom, úgymint belsőre és külsőre. A belső gondviselés azt jelenti, hogy minden munkához meg kell találni a megfelelő embert. Azért készülhetett el a Régi Magyar Könyvtár, az ,,RMK” III öt kiegészítő kötete, mert olyan kézbe adta, aki elégséges volt a feladatra.
Nem elég azonban a feladatokat csupán kiosztani. Ha valaki megakad, vagy lassabban halad a vártnál, segítségről kell gondoskodni. Ezért hívta meg közénk az RMNy szlovák tételeinek elkészítéséhez a kérdés ma legjobb szakértőjét.
A jó vezető ügyel arra is, hogy munkatársai is minél előbbre jussanak pályájukon. Tudományos fokozatok megszerzésekor, nagyobb lélegzetű művek befejezése idején senkinek sem hiányzott sem a biztatás, sem a szükséges apró kedvezés.
A külső gondviselést megint csak két részre osztom. A mai világban – jól tudjuk – nem elég a munkát elvégezni, azt el is kell tudni adni. Időben és a megfelelő helyre kell pályázni. S szó van bár az RMK III-ról, az RMNY-ről vagy egy-egy munkatárs tanulmánykötetéről, időben készítette el a pályázatot és mindig sikerrel, vagy időben szól annak, akit illet a feladat. Ezért jelenhettek meg és jelennek meg sorra a munkánk eredményeit tartalmazó kötetek.
A külső gondviselésen értem még a könyvtárra való gondviselést is. Hosszú ideje ütemesen látnak napvilágot az OSZK-füzetek Vásárhelyi Judit szerkesztői tevékenységének köszönhetően, terjesztve a Könyvtár tudományos hírnevét.
Nem működhetnének a könyvtárban tudományos műhelyek, ha a könyvek feldolgozása, az olvasók kiszolgálása és a többi alapfeladat végzése nem folyna olajozottan. Az OSZK Átvilágító Bizottságában végzett munkájával adta Vásárhelyi Judit tanúbizonyságát, hogy nem idegen tőle a jó ordinantia, azaz a jó szervezés erénye sem.
Ötödször dicsérem benne a sapientiát és perseverentiát, azaz az eszességet, bölcsességet és kitartást. A jó és kitartó szervezés mellett jó felkészültség és bölcsesség kellett ahhoz, hogy a tavalyi évben megjelenhetett a Handbuch deutscher historischer Buchbestände in Europa ötödik kötete, amely 33 jelentős magyarországi könyvtárnak adja közre rövid történetét és ismerteti német anyagát. Nálunk elhanyagolt ügyet, országképépítést szolgál ez a kötet két irányban is. Egyrészt megismerteti a hazai értékeket a külfölddel, másrészt megtapasztalhatták a munkát megrendelő münsteri Wilhelm-Universität kutatói, hogy Magyarországon európai színvonalon felkészült partnerekre találhatnak. Szinte észrevétlenül irányította e nagy munkát Vásárhelyi Judit, és nemcsak irányította, hanem egy igen nagy fejezetét meg is írta.
Nem vezethet tudományos műhelyt senki, aki maga is nem műveli tudományát magas színvonalon. A sapientiát dicséri Vásárhelyi Juditban számos kisebb tanulmánya mellett Szenci Molnár Albertről illetve Alberttől kiadott három könyve. A Szenci-filológia utóbbi két évtizedének ezek voltak a legjelentősebb eseményei. Még a kisgyermekek nevelésének hat éve sem szállt el jelentős szellemi teljesítmény nélkül. Ekkor született meg Bethlen János monumentális történeti művének, a Historia rerum Transsylvanicarum-nak a magyar fordítása.
A sokféle jóságos cselekedet között Szenci Molnár Albert Vásárhelyi Judit által kiadott Discursusa szerint a legfeljebb való a constantia, az állhatatosság. Elég hosszú ideje dolgozunk együtt ahhoz Vásárhelyi Judittal, hogy láthattuk egymást emberileg nehéz helyzetekben: családtagok betegsége, eltávozása idején. Mindezekben constantiával, állhatatosan és mozdíthatatlanul viselte magát mindenkor.
A laudatio végén nem felejtkezhetek el arról, hogy a mai nap kitüntetettje az eddigi szokásoktól eltérően nem könyvtári pályája végén, hanem annak delelőjén kapja meg a Széchényi-díjat. Sok lehetőség és sok küzdelem vár rá még a jövőben is. Kívánom először is a Könyvtárnak, hogy minden évben hasonlóan méltó személynek adhassa át ezt a becses díjat. Vásárhelyi Juditnak pedig őszinte barátsággal kívánok az eddiginél még hosszabb, hasonlóan eredményes és sikeres munkálkodást!

Heltai János
vissza