Az Országos Széchényi Könyvtár Alapítása
A könyvtár története
Kronológia
A gyűjtemény legértékesebb darabjai
Az OSZK főigazgatói
Kitüntetett személyek az OSZK történetében
Bibliográfia
Impresszum adatok
Nyitólap

In English

 

 

vissza
BACZONI TAMÁSNÉ köszöntése a Széchényi-emlékérem átadása alkalmából
2003. április 29-én
nagyobban

Tisztelt Ünnepi Ülés! Kedves Kollégák! Kedves Jutka!

Az idei év Széchényi-emlékérmesét köszönteni nagy megtiszteltetés számomra. Erényeit számba venni hálás feladat. Mindössze 5 éve dolgozunk együtt, kevésnek is érzem ezt az időt. Nem rajta múlt, hogy nem többet, ugyanis Baczoni Tamásné, Jutka majd 42 éve lépett az OSZK munkatársainak sorába. (S ha hozzászámítjuk a 2 éves könyvtáros tanfolyamot, akkor mondhatjuk, hogy 44 éve második otthona könyvtárunk.) Erről a (42-es) számadatról az a bizonyos futószám jut az eszembe, amit az olimpiai játékokon mindig nagy figyelem kísér. Tisztességgel, becsülettel végig dolgozni 42 évet, vagy lefutni azt a 42 km-nél is hosszabb távot, mindkettő önmagában véve is tiszteletre méltó teljesítmény.
A szakmai „futópályát” szegélyező kilométerkövekről évszámok, beosztások, szervezeti egységek nevei, események, eredmények, elismerések olvashatók le.
Csupán csak néhány adatot idéznék az „annalesekből”. 1961-ben az OSZK kétéves könyvtáros tanfolyamának elvégzése után került Jutka az akkori Bibliográfia Osztályra címleírói munkakörbe, majd 1964-ben a munkafolyamatok átcsoportosítása során a Katalogizáló Osztályon folytatta pályafutását (mind a mai napig, még ha az osztály neve és szervezeti felépítése többször változott is). Megbízhatóságára, lelkiismeretes adathűségére (ahogyan az egyetemi felvételit támogató levél fogalmaz) hamar felfigyeltek munkatársai.
Fügedi Péterné, Faragó Lászlóné, Ferenczy Endréné voltak mesterei.
Az egyetem elvégzése után már, mint vezető utánpótlással számolnak vele felettesei. 1974-től osztályvezető-helyettesként, majd 1983-tól 2001-ig osztályvezetőként vette ki részét az osztály irányításából.
Azáltal, hogy Jutka egész pályafutása alatt a könyvtárosság egyik oldalát, a feldolgozó könyvtárosságot művelte, válhatott igazán olyan szakemberré, akinek OSZK állomány- és katalógusismerete páratlan és még nagyon sokáig nélkülözhetetlen. Mindehhez persze az is szükségeltetett, hogy meglegyen Jutkában az örök tanulni vágyás. Hiszen folyamatosan megújulni, élen járni a változó szabványok szabályzatok követésében, megalkotásában, oktatásában, a megújuló eszközöknek, technikai vívmányoknak a feldolgozó munkában való alkalmazásában, csak így lehet. Néhány példát ragadnék ki bizonyítékul.
1986-ban a párhuzamos (katalóguscélú és bibliográfiai célú) könyvfeldolgozás egyesítésében és az új szabványokra való áttérést követően a katalógusrendszer átalakításában játszott szerep az első a kiemeltek közül. A 80-as és 90-es évek fordulóján – a maratoni futószám hasonlatnál maradva – a 28–29-es kilométerkövekről a KATAL adatbázis specifikálása olvasható le. Csupa nagy betűkkel vagyon az írva. Jutkának is köszönhető, hogy hosszú előkészítő munka után elindulhatott a külföldi könyvek feldolgozása egy online adatbázisban a kor színvonalán 1990-ben. Újabb fontos kilométerkő, amikor néhány évvel később a D/L-ben megindulhatott a tankönyvek, jegyzetek, majd még később a régi magyar könyvek feldolgozása. Említhetem még a 2000. évi rendszerváltás, az Amicusra való áttérés osztályunkra eső szakmai és szervezési feladatainak irányítását. S végül talán az egyik legfontosabb nagy munkát, az OSZK cédulakatalógusainak retrospektív konverzióját előkészítő megvalósíthatósági tanulmány egyik legfontosabb fejezetének elkészítését, amely segédlet a régi címleírások HUNMARC formátumra történő átalakításához.

S amiről nem az annalesek, hanem Jutka közvetlen munkatársai szólnak.

– Az a legendás munkabírás... azt mondja, egyszerűen mindig szerette azt, amit éppen csinált, és azt, amivel dolgozott, a könyvet és az abban rejlő tudást, meg különben is ez volt természetes, ezt a hozzáállást hozta magával a szülői házból.

– Az a képesség, hogy úgy tud valaki felülemelkedni a napi munkán, hogy összefüggéseiben, következményeiben alaposan végig gondolva tud tervezni és levezényelni nagy változásokat. Ugyanakkor képes a legapróbb részletekkel tisztában lenni - ez csodálatra méltó tulajdonság.

– A kollégákhoz fűződő kapcsolatait átható emberség, és szelíd nevelés, ha szükségesnek látta. Persze ehhez hozzá tartozott a határozott, de emberséges (ahogyan ő maga mondja) „nyüstölés” és „passzírozás”, ha a helyzet úgy kívánta.

– A hagyományok tisztelete... talán kevesen tudják a jelenlévők közül, hogy az OSZK Múzeumban látható adréma-gép megmentése a beolvasztástól neki is köszönhető. De nemcsak a múlt tárgyait, hanem az elődök emlékét is méltó módon őrzi és ápolja Jutka.

– A minőség megőrzésére való törekvés, e törekvés átplántálása a munkatársakra, az utódokra, eredményre vezetett, hiszen ezzel is hozzájárult az OSZK katalógusainak, ezeken keresztül pedig az OSZK tájékoztató tevékenységének kiemelkedő színvonalához.

(A kép, amely így kialakulhatott Jutkáról, korántsem teljes, hiszen csak hallomásból ismerjük a nyaranta evezős túrán résztvevőt, a fiait és az unokáit szeretettel nevelő anyát, nagymamát.)

Tudom, hogy most zavarban van, mert szerénysége is közismert, és nem szereti, ha dicsérik, éppen ezért álljon itt Weöres Sándor két sora „A teljesség felé” c. műből:
„A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét.” (A teljesség felé – Genesis)

De mi látjuk, érezzük ... Köszönöm! Köszönjük!! Kívánom, hogy egészséged, erőd még sokáig engedje, hogy velünk dolgozhass, mert Nélküled elképzelhetetlen a retrospektív konverzió sikeres végrehajtása. Szakmai tapasztalataidra csakúgy, mint karácsony előtti mézes sütemény kóstolóidra még sokáig szükségünk lesz.

Tóth Loránd
vissza