Az Országos Széchényi Könyvtár Alapítása
A könyvtár története
Kronológia
A gyűjtemény legértékesebb darabjai
Az OSZK főigazgatói
Kitüntetett személyek az OSZK történetében
Bibliográfia
Impresszum adatok
Nyitólap

In English

 

 

vissza
BERKE BARNABÁSNÉ köszöntése a Széchényi-emlékérem átadása alkalmából
2000. április 12-én
nagyobban

Kedves Kollégák, Tisztelt Ünneplő Közönség!

Minden látszatnak ellentmondóan tény, hogy Berke Barnabásné majdnem 40 éve könyvtáros. Olyan elkötelezettséget jelent ez a szakma, a hivatás iránt, amely önmagában is tiszteletet kelthet. Berke Zsuzsa pedig egyéniségéből adódóan is megérdemli tiszteletünket.
Pályát módosítani igen divatos manapság, hiszen a változásban könnyű bízni, mert minden változás tele van ígéretekkel, az igazi kihívás viszont – vallom – bennünk van. Zsuzsa folyamatosan felfelé ívelő pályája igazolja azt, hogy saját szakterületünkön kell sikereket elérni, megmutatni, hogy mindig tudunk újítani, mindig tudunk eredményeket kidolgozni magunkból.
Zsuzsa könyvtári pályafutása 196l-ben kezdődött, ekkor lépett be a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába, ahol a nemzetközi csere területén dolgozott 1970-ig. Közben megszerezte magyar irodalom és könyvtár szakos diplomáját. Ezt követően az akkori OMKD, a későbbi OMIKK munkatársa lett. Itt előbb katalogizáló volt, majd csoportvezetői megbízást kapott. Már ekkor az általunk jól ismert alapossággal kezdett el foglalkozni a munkájával kapcsolatos szabályzatok kidolgozásával, s ez az út egyenesen a Szabványbizottsághoz vezetett. 1981-ben örömmel üdvözöltük mint a Szabványbizottság új tagját, aki úgy kapcsolódott be a munkába, hogy rögtön látni lehetett szakértelmét, logikus gondolkodását. Első megbízása a Bibliográfiai tételek besorolási szabályai szabványjavaslat kidolgozása volt, ez 1982-ben készült el. Azóta 8 szabványjavaslatot készített, az utolsónak, az elektronikus dokumentumok bibliográfiai leírásának most folyik a véglegesítése, ez talán a szabványosítási munka legnehezebb fázisa.
Szakmai megújulást jelentett – a szabványosítási munka mellett – az OMIKK-ban elindított fejlesztési program, amelynek munkatársa lett. A program a könyvtári és szakirodalmi feldolgozás technológiai és tartalmi korszerűsítésének fejlesztését tűzte ki célul, ez több tanulmányutat jelentett Zsuzsa számára, a könyvtáros-társadalom számára pedig értékes szakmai közleményeket, amelyek a TMT-ben és a Könyvtári Figyelőben jelentek meg.
Az 1984-es év ismét új kihívást hozott. Az Országos Széchényi Könyvtárban – többek között – a Külföldi Folyóiratok Központi Katalógusának gépesítési programja szerepelt kiemelt feladatként, ennek munkálataihoz csatlakozott Zsuzsa. Egy év múlva már az akkori Bibliográfiai és Könyvforgalmi Főosztály főosztályvezető-helyettese. Ettől kezdve részt vesz a feldolgozás és a központi szolgáltatások integrált számítógépes rendszerének megtervezésében, megvalósításában. A Fejlesztési Csoport munkatársaival terveket készítenek, ezeket, valamint a mások által készített terveket megvitatják, megvalósítási tanulmányokat állítanak össze, pályázatokat nyújtanak be, könyvtári rendszereket tesztelnek – mindig szem előtt tartva a nemzeti könyvtári szempontokat. A Szervezési és Koordinációs Munkabizottság vezetőjeként a könyvtár gyenge pontjait is észreveszi, s 1987-ben javaslatot tesz bizonyos munkafolyamat-módosításokra. Javaslatát a könyvtár vezetősége elfogadja, s 1988-ban megbízást kap az újonnan alakult Gyarapító és Feldolgozó Főosztály vezetésére. Nagy feladat volt az új főosztály működésének megindítása. Zsuzsa részt vett a DOBIS/LIBIS integrált könyvtári rendszer kiválasztásában, bevezetésében és működtetésében. A kurrens nemzeti bibliográfiai rendszert meg kellett újítani, ekkor kezdődtek például az új periodikumokra vonatkozó havi füzet megjelentetésének munkálatai. A gyarapítás-érkeztetés-feldolgozás egysége érdekében ki kellett dolgozni olyan alapvető struktúrát, amely azóta már részben rutinszerűvé vált, részben módosult, de mindenképpen ekkor, Zsuzsa vezetésével kezdődött el egy olyan közös munka, amely minden feladatra vonatkozóan meghatározta a célt, megindokolta a szükségességet és kijelölte a feladat helyét a munkafolyamatban.
A Gyűjteményfejlesztési Bizottság tagjaként oroszlánrészt vállalt az OSZK gyűjtőköri szabályzatának kidolgozásában. S most engedjék meg, hogy pár mondat erejéig megszakítsam e szépen ívelő pálya részletezését. Hiszen nagyon fontos az elkötelezettség, a szakmai tudás, az ambíció, a határozottság, a munkabírás, de van valami, ami nélkül nem ment volna ez a nagyon nehéz munka, s ez a Zsuzsa egyéniségében, természetében meglevő emberiesség. Kár lenne tagadni, hogy voltak szakmai viták, konfliktusok, hiszen ezek mindenütt vannak, ahol a szakmájuknak, sőt hivatásuknak elkötelezett embereknek kell együtt dolgozniuk. De ezekben az esetekben mégsem sérült meg senki, ezeket meg tudtuk oldani közösen, a főosztályon belül. Zsuzsa mindig igyekezett békében élni azokkal, akikkel összehozta a sors, a problémákra mindig talált valami olyan megoldást, amellyel nem csupán a könyvtár és a főosztály érdekeit tartotta szem előtt, hanem az egyénét is. Derű és bizakodás sugárzott róla, amikor bennünket, munkatársait kellett buzdítani. Ugyanakkor nem tagadta meg saját magát, amikor sérelem érte – főként máshonnan jövő sérelmekről van szó – nem titkolta előttünk, sőt el is fogadta, talán tudat alatt kicsit igényelte is a biztatást, együttérzést. Ahogy fokozatosan nehezedett a könyvtár gazdasági helyzete, többször át kellett gondolni, melyek azok a feladatok, amelyek fedik egymást, melyek azok, amelyeket el lehet, sőt el kell hagyni. Sajnos a létszámot is csökkenteni kellett. Zsuzsa egy-egy ilyen alkalommal többször is összehívott bennünket, osztályvezetőket, előtte a főosztály névsora, minden munkatársára vonatkozóan pontos adatokkal, s addig tartottak ezek a megbeszélések, míg meg nem találtuk azt a megoldást, amely a legkevesebb vérveszteséggel jár. Akinek mégis el kellett mennie, azzal Zsuzsa személyesen megbeszélte a döntést, hogy érezze: nehéz szívvel mondunk búcsút neki.
Visszatérve a pályára: a 90-es évek közepére mind a könyvtár vezetősége, mind a fenntartó szerv arra a következtetésre jutottak, hogy intézményünket át kell világítani, majd át kell szervezni. Az első átszervezésre 1998. július l-én került sor, ettől kezdve a Katalogizáló és Bibliográfiai Főosztály vezetőjeként folytatta munkáját Zsuzsa egészen ez év március 1-ig, amikortól főosztályunk neve Gyűjteményfejlesztési Főosztály és Nemzeti Bibliográfiai Központ. Míg az előző átszervezés a főosztály létszámának és feladatainak csökkenésével járt, az idei átszervezés után jelentősen megnőttek feladataink, s ezzel együtt létszámunk is. A munka színvonalára és folyamatosságára a főosztályvezető személye jelenti a biztosítékot.
A nemzeti bibliográfiai rendszer kiteljesedéséért nemcsak sokat tett Zsuzsa, hanem maximálisan kihasználta az új technika, a számítógép lehetőségeit is. Mindent megtett azért, hogy a nemzeti bibliográfia valódi szolgáltatássá váljon. Hatodik éve jelenik meg évente kétszer a nemzeti bibliográfia CD-ROM-on. A könyvek, a periodikumok és a cikkek után most folynak a hungarika-munkálatok. A bibliográfiai tételeket kérésre lemezen, illetve egyéb elektronikus úton juttatja el az OSZK az ezt igénylő könyvtáraknak. A weben is ott vagyunk, a könyvek kéthetenkénti füzetei éppúgy, mint a periodikumok vagy a könyvek katalógusa. Idő hiányában minderről nem tudok részletesebben szólni, mint ahogy arról a jelentős eredményről sem, hogy megszűntek könyvtárunkban az olvasói cédulakatalógusok, s most már évek óta on-line katalógus igazítja el az olvasókat. De nem is szükséges Zsuzsa tevékenységét ennél jobban részletezni, mert ő mindenről rendszeresen tudósítja a könyvtárostársadalmat és egyéb érdeklődőket a szaksajtóban. Több, mint 36 cikke, közleménye jelent meg idáig.
A nemzeti könyvtár egyik legjelentősebb főosztályának vezetése önmagában is emberpróbáló feladat. De együtt járnak ezzel olyan elvárások, melyek szerint a nemzetközi könyvtári életben is színvonalasan kell képviselni intézményünket. Zsuzsa e feladatoknak is eleget tud tenni. Nemzetközi szinten képviseli a Magyar ISBN Irodát, beszámolói rendszeresen megjelennek az ISBN review éves köteteiben. Az Európai Tudományos Könyvtárak Ligájában, a LIBER szervezetben az OSZK képviseletében van jelen, 4 évig az Acces Division titkári teendőit is ellátta. A szabványosítási munkákban nemcsak hazai, hanem nemzetközi terepen is részt vesz, az ISO TC 46 Advisory Group-jának választott tagja volt 1993-tól 1996-ig.
A múlt nyáron tanulmányi kiránduláson vettünk részt Angliában és Skóciában. A szakmai programot Zsuzsa szervezte. Edinburgh-ban mind a nemzeti könyvtárban, mind az egyetemi könyvtárban a legnagyobb tisztelettel fogadtak bennünket, színvonalas előadásokban mutatták be nekünk a könyvtárat. Mindez Zsuzsa gondos előkészítő munkájának és nemzetközi szakmai hírnevének köszönhető. Zsuzsa a két könyvtár vezetőivel azonnal megtalálta a megfelelő hangot, kellemes szakmai eszmecsere alakult ki, ahol ő tolmácsolt, ezt is profi módon. Hangsúlyoznom sem kell, hogy ez az út az OSZK jó hírnevét is öregbítette.
Zsuzsa könyvtári, szakmai tevékenysége még ilyen röviden összefoglalva is olyan soknak tűnik, hogy azt hihetnénk, talán magánélete nincs is. Nem így van. Ő az, aki harmonikus házasságban él több, mint 30 éve, két lánya ma is nála találja meg a fészek melegét, sőt ebbe fészekbe gyakran betér két unokája is, akik éppúgy otthon érzik ott magukat, mint a mamájuk. Talán ez a sikeres pálya titka: a szakmai tudás és a sok munka mellett a kiegyensúlyozottság, s a biztos családi háttér.
Kedves Zsuzsa, nagyon örülök, hogy idén Te kapod a Széchényi-díjat, amely díj azoknak jár, akik próféták tudnak lenni saját hazájukban. Engedd meg, hogy elsőként én gratuláljak, s kívánjak Neked sok boldog évet, a munkádban pedig további sikereket!

Nagy Anikó
vissza