vissza
BALOGH ÉVA köszöntése a Széchényi-emlékérem átadása alkalmából
1997. április 28-án

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Ünneplő Közönség!

Nagy öröm számomra, hogy negyedszer köszönthetünk a Széchényi-díj átadásakor olyan munkatársat, aki egész szakmai tevékenységét bibliográfiai munkának szentelte. A korábbi díjazottak, Szűcs Jenőné, dr. Kovács Ilona és Kertész Gyula teljesítményével egyenrangút nyújtott Patayné Balogh Éva, aki az ez évi díjazott, és aki gazdag, életműnek tekinthető pályát töltött az Országos Széchényi Könyvtárban.
Balogh Éva Kolozsvárott született, pedagógus családban nőtt fel és kapott egész életre szóló kiváló nevelést, példamutatást szüleitől.
Fiatal lányként, 1964-ben kezdte könyvtárosi pályafutását az Országos Széchényi Könyvtárban, ahol rövid idő után már az egyik legjobb bibliográfiai műhelybe került, kiváló mesterek irányítása alá. Mindig szeretettel és hálával említi azokat, akik bevezették a szakma rejtelmeibe. Olyan emberek tanították, akik már beírták nevüket a magyar nemzeti bibliográfia történetébe: Komjáthy Miklósné, Sebestyén Géza, Fügedi Péterné, Szűcs Jenőné és az ünnepeltnél kicsit fiatalabb Sipos Márta.
Balogh Éva felnőtt a nemzeti bibliográfiai feladatokhoz. Első műhelye a Retrospektív Bibliográfia Szerkesztősége volt, ahol a Magyar Könyvészet 1945–1960 kötet segédszerkesztőjeként, majd címleíró revizoraként dolgozott. Részt vett a Petrik Géza: Magyarország Bibliographiaja 1712–1860 köteteihez készült pótlások szerkesztésében, majd a Magyarországi irodalom idegen nyelven 1945–1968 c. bibliográfia mutatóinak szerkesztésében működött közre. Önállóan készítette el Az 1944. évi hazai nyomtatványok jegyzéke c. bibliográfiát, amely a retrospektív nemzeti bibliográfia rendszerének hiányzó láncszemét volt hivatott pótolni.
1978-ban csatlakozott a kurrens Magyar Nemzeti Bibliográfia Szerkesztőségéhez, ahol azóta is dolgozik. Revizorként kezdte, osztályvezető-helyettesként folytatta, s 1989. április 1-től ő az osztály vezetője, a kurrens Magyar Nemzeti Bibliográfia Könyvek Bibliográfiájának felelős szerkesztője, éppen nyolc éve.
Balogh Éva könyvtárosi diplomát szerzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, de nyugodtan állíthatom, hogy munkája során még több diplomának megfelelő tudnivalót sajátított el, hiszen éppen az ő pályája során következtek be meghatározó változások a bibliográfiai munkában. Hogy csak néhányat említsünk: meg kellett tanulni az ISBD alapú magyar szabványok alkalmazását, alkalmazkodni kellett a nemzetközi követelményekhez, el kellett sajátítani a számítógépes feldolgozáshoz szükséges tudnivalókat; először az 1976-tól induló gépesítés alkalmával, majd 1992-től a DOBIS/LIBIS on-line rendszerében. Balogh Éva minden kihívásnak kiválóan megfelelt, kitűnő tanuló és alkalmazó volt, majd sokak tanítójává, mesterévé vált, remélem sok munkatársa példaképévé is. Mindez nemcsak szakmai felkészültségének tulajdonítható, hanem kivételes emberi adottságainak is. Eleven érdeklődés, mások iránti jó értelemben vett kiváncsiság, empátia, szervezőkészség, felelősségen és tudáson alapuló döntésképesség a nehéz helyzetekben, és ügyszeretet, amely áldozatok vállalásával párosul. Mindezen adottságok és tulajdonságok tették lehetővé, hogy Balogh Éva vezetői feladatait is sikeresen oldja meg. Erről tanúskodik az a cikk, amely nemrég jelent meg az OSZK Híradóban Rendszerváltás címen, s amelyben Balogh Éva naplóját olvashatjuk a mai bibliográfiai műhely életéről, eredményeiről. Hitele van minden sorának, ezért ajánlom mindazok figyelmébe, akik talán még nem olvasták. Nem idézek most ebből az írásból, mert azt remélem, hogy a jövő évi Széchényi-emléknapon a kitüntetett előadásában, a leghitelesebb forrásból hallgathatjuk meg a történetet.
Befejezésül szeretném elmondani, hogy a bibliográfusi pálya az egyik legnehezebb a könyvtárosi pályák közül. Műveltséget, szorgalmat, kitartást kíván, ugyanakkor nem hoz gyors, látványos eredményeket. Hamar meg kell tanulni, hogy a bibliográfus nem válogat, nem ítélkezik, hanem szolgálatot teljesít, mégpedig magas színvonalon. A bibliográfus a nemzet napszámosa, gyűjti és regisztrálja az adatokat, betartja mindazokat a szigorú szabályokat, amelyek munkájában kötelezőek, amelyek betartása nélkül a nemzet emlékezetén esne csorba.
Balogh Éva egész pályafutása alatt megfelelt ezeknek a követelményeknek. Nemcsak szorgalmasan dolgozott, hanem hivatást, szolgálatot teljesített. Azt hiszem, ezért szerencsés embernek mondhatjuk őt. A mai kurrens nemzeti bibliográfia éltetése már nem egyéni teljesítmény, hanem csapatmunka, ami akkor válik eredményessé, ha az irányítás, a vezetés a csapat munkáját olyan színvonalra emeli, amelyet az elődök tisztelete és példamutatása diktál. Balogh Évának ilyen szellemben sikerült csapatát irányítania és befolyásolnia.
Végül szeretném kiemelni, hogy Balogh Éva kitartóan dolgozott egy számára rendkívül fontos célkitűzés megvalósításáért, s e törekvését is siker koronázta. Azt mondta, addig nem vonul vissza, amíg el nem éri, hogy az MNB Könyvek Bibliográfiája füzetei a régi színvonalon, a DOBIS/LIBIS bevezetése előtti formában jelenjenek meg. Természetesen ezt sem lehetett segítő társak nélkül elérni, de a megvalósulásban ő vállalta az oroszlánrészt.
Kedves Éva! Szeretném megköszönni, hogy olyan jó kolléga voltál, hogy hosszú éveken keresztül veled dolgozhattam – bár úgy tűnik, ezek a hosszú évek nagyon gyorsan elrepültek. Köszönöm, hogy partner voltál minden nehéz feladat megoldásában.
Köszönjük Főigazgató Úrnak, hogy Balogh Évát tartotta ez évben a Széchényi-éremre érdemesnek.
Enyém pedig az az öröm, hogy e laudációt elmondhattam, valamint az a szerencse, hogy elsőként gratulálhatok a kitüntetéshez.

Berke Barnabásné
vissza