Az Országos Széchényi Könyvtár Alapítása
A könyvtár története
Kronológia
A gyűjtemény legértékesebb darabjai
Az OSZK főigazgatói
Kitüntetett személyek az OSZK történetében
Bibliográfia
Impresszum adatok
Nyitólap

In English

 

 

vissza
NAGY ATTILA köszöntése a Széchényi-emlékérem átadása alkalmából
2002. április 29-én
nagyobban

Dr. Nagy Attila PhD 1969-től megszakítás nélkül az OSZK dolgozója. Mondhatni, úgy van ő, mint ahogy a határon túli magyarok szokták mondani: ki se tették a lábukat a falujuk határán túlra, mégis több ország lakói voltak az elmúlt évtizedekben. Lefordítva Nagy Attila helyzetére ezt a jelenséget: az itt töltött 33 év alatt változhatott a szervezet, a struktúra, volt KMK és van KI, volt Olvasáskutatási Osztály, volt Módszertani, Kutatási és Továbbképzési Osztály, volt Olvasószolgálati Kutató Osztály, van Oktatási Osztály, van Szervezési és Elemző Osztály, ezek tagjaként, vagy ezek vezetőjeként ő ezenközben – gyakorlatilag egyszemélyes intézményként még országos viszonylatban is – rendíthetetlen elkötelezettséggel haladt a maga elé tűzött cél felé, mindig magasabbra téve a mércét folytatja kutatásait azzal a szigorúsággal, önkínzó igényességgel, amit 33 év alatt megszoktunk tőle. A kompetencia és az elkötelezettség ritka és szerencsés egymásra találásának tanúi lehetünk az ő esetében.
Az életrajzi adatok szerint 1942-ben született, tehát az idén tölti be 60. évét. Ez a kerek évforduló alkalmat kínál az eddigi tevékenység, a sokoldalú, mégis nagyon egységes életmű (amely még korántsem befejezett!) elismerésére. Az intézményhez, az ügyhöz való hűsége és elkötelezettsége példa értékű a fiatal kutatók és minden munkatárs számára is.
Tudományos felkészültsége igen jó alapot nyújt kutatói tevékenységéhez: pszichológusi alapdiplomája után szociológusi diplomát is szerzett, doktori disszertációja könyvtártudományi témából íródott, a 90-es évek elején habilitált, továbbá két nyelvvizsgával is rendelkezik. Minden tudásanyag együtt van benne, ami a magas szintű, horizontálisan és vertikálisan kiterjedő kutatásokhoz szükséges. Egyszemélyes intézménynek azért nevezhető, mert nincs ma Magyarországon más olyan kutatóintézet, mely a komplex olvasásszociológiai, olvasáslélektani, olvasáspedagógiai, ill. speciálisan a könyvtárszociológiai, könyvtárpedagógiai vizsgálatoknak a műhelye lenne. Ebből kifolyólag ezek a vizsgálatok évtizedek óta az ő személye köré szerveződnek. Kutatási témái ennek megfelelően (nagyjából időrendbe állítva a kutatói érdeklődés irányait): a művelődési intézmények hatóköre és kapcsolatai, az egyes felnőtt társadalmi rétegek művelődési-olvasási szokásai, a könyvtáros személyisége, a könyvtáros-olvasó kapcsolat, s ezen közben- és mellett, mindenkor: a különböző korosztályokba tartozó gyerekek olvasási szokásai, az olvasóvá nevelés kérdései, nemzetközi összehasonlító vizsgálatokkal és kitekintésekkel megtámogatva.
A „tudományos kutató” csak az egyik arca Nagy Attilának. Mindig az volt a meggyőződése, hogy a kutatási eredményeket a hatékonyság érdekében a legrövidebb időn belül és a legszélesebb körben közzé kell tenni, hiszen ezek nem önmagukért való dolgok. Ez a szélesen értelmezett oktatói-előadói küldetéstudat nyilvánul meg abban, hogy az ország minden részébe – a legkisebb településtől a legrangosabb intézményekig – képes eljutni, elmondani mindenki számára érthetően a tudományos tapasztalatokat, meghallgatni az ott élők, ott dolgozók problémáit, ezekből új meg új inspirációkat merítve. Megyei könyvtárak, városi könyvtárak, területi és szakmai szervezetek rendezvényeinek rendszeres meghívottja. Hazai és külföldi tudományos konferenciák – a fent említett témákban – ugyancsak elképzelhetetlenek nélküle. 1978 óta rendszeres előadója a különböző felsőoktatási intézményeknek, főiskoláknak és egyetemeknek.
Ezt a közvetlen oktatói-előadói munkavégzést egy általánosabb, ún. könyvtár-pedagógusi tevékenység is kiegészíti. Így nevezhető talán az a fáradhatatlan tankönyvíró, jegyzetíró, publikációs tevékenység, ami ugyanazokat a szakmai ismereteket közvetíti rendszerezve, átfogóan, példákkal gazdagítva, tanulható formában, mint az „élő” előadások. A publikációs jegyzék nagysága, a műfajok és a témák változatossága mögött hihetetlen energiák érzékelhetők.
És akkor még szólni kellene az évtizedeken át önzetlenül vállalt társadalmi, közéleti funkciókról is! A Magyar Könyvtárosok Egyesületében betöltött tisztségekről, ami soha sem egy címet, rangot jelentett a számára, hanem munkát, munkát, munkát, ötleteket és kezdeményezéseket, szervezést, meggyőzést, együttgondolkodást, együttmunkálkodást. A kuratóriumok és bizottságok végtelen hosszú sorát is előszámlálhatnánk, melyek megtisztelték azzal, hogy tagjaik közé választották, s ő megtisztelte őket azzal, hogy a tőle megszokott lelkiismeretességgel és alapossággal végezte ezeket a feladatokat is.
Külön említést érdemel a Magyar Olvasástársaság (HunRA), melynek alapító tagja, egyik megálmodója és megvalósítója (jelenleg elnöke) immár 10 éve. Ennek a társaságnak a jelentősége nem csak az, hogy egy újabb fórum, ahol az „olvasással az olvasásért” lehet tenni valamit. Ez az a szerveződés, amely megtestesíti Nagy Attila hitvallását, filozófiájá, ti. hogy az ügyek mögé minden érintettet felsorakoztatni, eredeti szakmájától függetlenül. Vagyis az a felismerés, hogy a könyvtárak, a könyvtárosok csak úgy fognak tudni előbbre jutni a saját szakmájukban, ha kilépnek szakmai elszigetelődésükből, ha egyesítik, összeadják szakmai ismereteiket és tapasztalataikat más szakmák képviselőivel a közös ügyért, ha megtalálják a szövetségeseiket, a partnereiket, legyenek azok óvónők, tanítók, tanárok, felsőoktatási oktatók, informatikusok, pszichológusok, logopédusok, írók, könyvkiadók, lapkiadók, szociális munkások, gyógypedagógusok stb.
A felsorolt szakmai érdemeken túl mindenki ismeri az intézményi és személyes ügyek iránti segítőkészségét, az önként vállalt „Jószolgálati” vállalásait. A fentieken kívül ezek alapján tekinthetjük őt az Országos Széchényi Könyvtár kiemelkedő személyiségének, aki méltó a kitüntetés elnyerésére.

Bartos Éva
vissza